Kereszténynek tartom magam.

A gyermekeim keresztelőjekor részesülhettem a keresztény hagyományok nyújtotta áldással, ami az új anyákat köszönti újra a közösségben.
Ismeritek?
Hallottatok róla?
Nektek volt?

Nem követem pontosan sem a magyar, sem más kultúra hagyományait.

A nagymamám 80 éves elmúlt. A napokban többször kérdeztem őt a szülés körüli dolgokról.

Az édesanyja az első világháború utáni nincstelenségben szülte meg első gyermekét – nagymamámat (még pelenka sem volt sokszor), és bár otthon szült bábával, a támogatás hiánya sokat követelt tőle, ami majdnem az életébe került.

A nagymamán a második világháború utáni nincstelenségben szülte meg első gyermekét – édesanyámat (hasonló tapasztalattal: sorban állt a boltban anyagért, hogy pelenkát tudjon varrni, és vagy kapott vagy nem), és számára a kórház szintén a biztonságot, a segítséget és támogatást jelentette.

Szóval nem igazán követtek semmilyen hagyományt, csak próbáltak túlélni.

A dédnagymamám ezt mesélte a lányának a születéséről. A nagymamám ezt mesélte a lányának a születéséről. Az édesanyám nekem már nem igazán mesélt aztán a születésemről.

Nekem mégis szükségem van az ünnepekre, rituálékra, ‘szent’ időre, hogy megtörjem ezt a női-családi vonalat, úgyhogy csináltam magamnak. És ezt adom oda a nőknek, Nektek.

Hellinger szerint

“Egy család fekete bárányai valójában a családfájuk felszabadítói…”

Sok év alatt tanultam és találkoztam magyar, tradicionális kínai, tibeti, mexikói, indiai, sámáni és az egész világon elterjedt technikákkal magyar tanítók által.

Aztán mélyen kutatni kezdtem magamban, a szívemben, a lelkemben, a “kezemben”. Végül gyermekágy ideje alatt Stadelmann olajokat használok haskenéshez, malajziai bengkung haskötést, mexikói rebozo kendős technikákat a csípő és derék visszarendeződésére, intim gőzölést és fürdőt gyógynövényekkel.

Életre hívtam a saját szülésre/útra bocsátó szertartásomat/ünnepemet és a szülés utáni záró/lezáró szertartásomat/ünnepemet.

Istennő áldjon mindannyiunkat.